Több, mint 1,5 hónapja nem léptünk pályára tétmeccsen, itt volt már az ideje újra ütőt ragadni.

 

Vasárnap reggel egy igazi küzdelmes mérkőzést láthatott az a néhány fő, aki még a korai kezdés ellenére is kilátogatott a mérkőzésre.

 

Tovább után jöjjön a meccskrónika a mi szemszögünkből.

 

(Úgy látszik ellenfelünk egyáltalán nem ugyan azon a mérkőzésen lépett pályára, mint mi)

 

 

A mérkőzés 1 perces gyászszünettel kezdődött, Péntek Emilre emlékeztünk.

Bár nem ismertük régóta, mégis sok szép emlék kötődik hozzá és nyáron nagyon sokat köszönhettünk neki. Nyugodj békében Emil!

 

Megoldódni látszódnak a létszám gondjaink, így több sorral állhattunk neki a mérkőzésnek.

Az első percek tapogatózása után hamar átálltunk egész pályás emberfogásra, amivel nem igazán hagytuk ellenfelünket azt játszani, amit szerettek volna. Néhány kisebb helyzet mindkét kapu előtt, meglepően sok futás és kemény találkozások jellemezték az első perceket.

A 7. percben végül Horváth Tími egy sarokbeütést követően minuszos szögből a kapusra ütötte a labdát(nem zárta a rövidet) ami így áthaladt a gólvonalon. Szerencsés gól, talán Timi se tudja hogy szándékos volt-e, de megszereztük a vezetést! A 13. percben Harmat Anna kemény lökdösődéseit(ami nagyon sokszor valóban szabályos volt, de ekkor épp nem...) elégelték meg a bírok így jöhetett a jogos emberelőny. Sajnos nem sikerült betalálni pedig volt 1-2 helyzetünk és örömteli, hogy végre az elveszett labdákat szinte azonnal vissza is tudtuk szerezni. Sajnos a harmad végén Edit maradt le az emberéről és már csak hátulról tudta az ütőjét megütni, így a vendégek kerültek előnybe. Járatták a labdát, de nem igazán volt kapuralövésük. Már-már azt hittük, hogy kiegészülünk, talán túlságosan is megnyugodtunk amikor Hanna félpályáról váratlanul eleresztett egy lövést, ami laposan utat talált a kapuba. Ezzel újra egyenlő. Fél perccel a vége előtt még Molnár Adrit is kiállították, a szünet után így 1,5 perc hátránnyal kezdhettük a második játékrészt.

 

Sikerült kivédekezni és egyre keményebb lett a mérkőzés. Mindkét csapat győzni akart és egyáltalán nem volt érezhető, hogy a lányok ilyenkor szoktak az egyik oldalukról a másikra fordulni...

Sok lövés mindkét oldalon, szép felállt játékkal uraltuk a pályát és talán most a labda is többet volt nálunk.

A 28. percben sajnos Hanna lőhetett megint, majd nem hogy nem sikerült a sok helyzetünkből egyet is értékesíteni, de a harmad vége előtt néhány perccel növelték előnyüket a vendégek. Innentől Dubicz Andrea percei következtek és visszahozta partiba a csapatunkat. Előbb Bánki Ernának adott filléres labdát a hosszú vashoz, amit Erna értékesített is ezzel megszerezte első Diamondsos pontját! Reméljük sok lesz még :)

A szünetben megbeszéltük, hogy bizony ez a meccs nincs lefutva, szépen tudjuk járatni a labdát, csak akarjunk is nyerni. Akarjunk gólokat lőni, mert bizony van keresni valónk!

 

A letámadás megint csak működött, a vendégek el-el szórták a labdát amit ezúttal Dubicz Andi értékesített. Még 19 perc és újra nyitott a 2 pont sorsa, 3-3. Több se kellett, megindult a szekér, helyzet-helyzet hátán, heves küzdelem, amiből Dubicz Andit állíották ki, mert visszalökött!? Érdekes, hogy a másik oldal megúszta kiállítás nélkül.  A hátrányt sikerült kivédekezni, majd Dubicz Andi a kispadon kipihente magát és lőtt 15-ről bomba gólt a hosszú ficakba Kalmár Bogi passzából. 4-3 ide és még van 15 perc! Sajnos ez , ahogy más sokszor előfordult megváltoztatja a hozzáállásokat. Talán ez a legnagyobb hátrányunk. Amint vezetünk elkezdünk izgulni. Nyert meccset adtunk oda ellenfelünknek. Zsinórban 3 gól, rengeteg helyzet majd a vezetés tudatában visszavettünk a lendületből. Időt kértünk de ez se segített, rögtön utána egyenlített az ellenfél és hamar át is vette a vezetést. A végére megint átvettük az irányítást, de sajnos Kalmár kapott elkerülhető kiállítást(kezezés), ami miatt az utolsó perceket hátrányban töltöttük így nem tudtunk az egyenlítésre koncentrálni, maradt a 4-5-ös végeredmény.

 

Nagyon jó meccs volt, sokkal jobb játékot mutattunk mint az őszi fordulban és ugyanez igaz az ellenfelünkre is. Igazságosabb lett volna a döntetlen, de összességében megérdemelten nyertek a fehér mezesek, mert egyel több gólt ütöttek, mint mi. Mindenki jó formában játszott, Enikő is régi formáját mutatta, igaz nem volt sok dolga de amikor volt akkor bravúrokat kellett mutatnia.

 

Nekünk így nagyon nagy menetelést kéne bemutatni az elkövetkező meccseken, hogy a felsőházba kerüljünk, de természetesen ezt tűzzük ki célul, senki ellen nem adjuk könnyen a 2 pontot a tavaszi fordulókban!

 

Örömhír, hogy a Szolnok ellen új mezt avathatunk és reméljük sikerül kijavítanunk az őszi fájó vereséget.

 

Hajrá Diamonds!