A csapat tagjai: kapusok: Havas Krisztián, Tóth Dániel; mezőnyjátékosok: Görög Tamás, Zsadányi Bence, Hetei Zsolt, Pintér Attila, Kelemen Krisztián, Kővári Zoltán, Bálint Olivér, Pap Zoltán, Halasi Gábor, Kovács Attila, Szűcs Anrdás, Keszthelyi Balázs, Csipkereki Roland, Lovas Ádám, Balogh Norbert, Zsiga Ádám, Deák Gábor

Vezetőedző: Dr. Tóth Bars 

Köszönjük a Szülőknek, Barátoknak az egész éves segítséget!

 

Ha..

 

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok közt se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

 

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol - s becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van összetörve,

silány anyagból építsék azok,

 

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz,

és szíved is, mely nem a hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: "Kitartani",

 

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és - ami több - ember leszel, fiam.

                                                           (Kypling)

Győzelemmel fejezte be Ob I-es csapatunk a bajnokságot. Soha még semmilyen körülmények között nem győztük le az SZPK OB I-es csapatát, álltunk már közel a győzelemhez, mint legutóbb Komáromban, de csak most sikerült. Győzelmünk értékét növeli, hogy egy tét nélküli,  az év utolsó haza imérkőzésén tettük mindezt. Jól is játszottunk és nem is, olykor könnyedek voltunk, olykor izgulosak, kapkodosak. Ez jellemezte egész szezonunkat. 

Hosszú utat tettünk meg idáig Eperjestől Gödig, rengeteg edzés, ötlet, változtatás, közös gondolkodás, sok-sok segítség. Megérte? Ezt döntse el mindenki saját maga. Egy biztos idén jó volt diamondsosnak lenni, szerettünk edzésre és meccsre járni, jól éreztük magunkat, barátokra leltünk. több játékosnak visszaadtuk a floorball iránti szeretetét, ismét adtunk egymásnak a floorballon kívül is olyan emberi dolgokat, amiket majd csak akkor értékelünk igazán, ha majd idősebbek leszünk. Idén mindenki egyet akart egyfelé tolta a közös szekeret, akkor is amikor nem ment, akkor is mikor sorsdöntő mérkőzést kellett behúzni Debrecenbe, akkor is, amikor már nem volt tétje a mérkőzéseinknek. Küzdöttünk ellenfeleinkkel, olykor-olykor a játékvezetőkkel és mindig önmagunkkal. Próbáltuk elhinni egész évben, hogy jók vagyunk, hogy kéoesek vagyunk győzni. Lassacskán elhisszük, már nem is kell győzködni magunkat, tudatosul bennünk, hogy a rengeteg elvégzett munka, beszélgetés, elemzések beérnek, lassan eljutunk odáig, hogy mindannyian elhisszük, hogy mi játszunk a legjobban, mi vagyunk a legképzettebbek, mi rendelkezünk a legjobb kondival, és mindegyik mérkőzésünket megnyerjük.

A szezont ugyan befejeztük, de még edzünk azért, hogy jövőre senkibe se vetődjön fel, hogy nem mi leszünk a legjobbak! A szezont a csapat Szlovákiába zárja, úgy ahogy elkezdtük!

 

Az idei 4. helyezésünket, amely mindenidők 2. legjobb eredménye, annak az embernek ajánlom, aki átsegített ezeken a nehéz hónapokon és segítségével megtaláltam önmagam.